2016. május 28., szombat

A családi kedvenc

Az előző bejegyzésben írtam egy receptet. Azóta már harmadszor sütöm, kisebb nagyobb változtatásokkal a liszt arányokat illetően, de egyszer sem okozott csalódást.

A mai fehér kenyérliszt és teljes kiőrlésű liszt keverésével jött létre, 25-15 dkg arányban.



Megvágva sajnos nem tudom mutatni, mert hosszú útra viszik elemózsiának. :)

2016. május 25., szerda

Kovászos kenyér, kis csalással

Az igazat megvallva, még mindig húzódozom a kovászos kenyér készítésétől. Túl macerásnak tűnik a kovász etetgetése, életben tartása.
De nemrégen találtam a neten egy gyorskovásszal készült kenyérreceptet. Gondoltam ezt már kipróbálom, hátha kedvet kapok mégis a kovászoláshoz.
A sors iróniája, hogy később vettem észre, hogy néhány dolgot kihagytam a receptből (rosszul írtam le), de mégis egy nagyon szuper kenyérke született. Így ezt a változatot írom le, mert ez nagyon bejött.


Gyors kovász:

2 dl víz
25 dkg liszt (nem variáltam, sima fehér liszt)
1 dkg élesztő

Ezt a három összetevőt összekeverem, simára, nagyjából nokedlitészta állaga lesz, és egy éjszakára (kb. 12 -13 óra) kint hagyom a konyhában, ahol nincs útban.

Másnap összeállítom a kenyeret:

a tegnap esti kovász
40 dkg kenyérliszt
0,5 dkg élesztő
2 dl víz
lapos ek. só
2 púpos ek. burgonyapehely
csipet aszkorbinsav

Innen már a szokásos kenyérkészítés folyamatait viszem végig: kelesztés, visszagyúrás, kelesztés, formázás, kelesztés, bevágás-mintázás, sütés forró sütőben.



Nekünk nagyon bejött ez a kenyér, harmadnap is rugalmas, finom, szép kenyeret ehettünk. Legközelebb megpróbálom, hogy a liszt egy részét teljes kiőrlésűre cserélem, hogy áldozzak egy kicsit az egészség oltárán is. :)




2016. május 19., csütörtök

Keksz teszt - avagy a türelmetlenség dicsérete

Akik régebbről ismernek, tudják, hogy van egy másik blogom , ahol az általam varrt patchwork dolgaimról írok.
Mivel eddig nem volt külön sütős-főzős blogom, kedvenc receptjeimet is ott osztottam meg. Most arra gondoltam, hogy szépen lassan átmentem ide a korábbi receptes bejegyzéseimet.

Fogadjátok szeretettel az első ilyen mentést. :)

Keksz teszt - avagy a türelmetlenség dicsérete 

Végre megtaláltam az igazit! A nagy Ő-t! A kekszek kekszét! :D

Már évek óta keresem az igazi citromos keksz receptjét. Már próbáltam néhányat, de egyik sem volt az igazi. :(
Pár nappal ezelőtt valaki küldött egy receptet. Gondoltam megsütöm, megvettem a hozzávalókat, amelyek között volt egy számomra ismeretlen is, a Lemond Curd. De a recepttel kapcsolatban lettek volna még kérdéseim, de Jutkát nem értem el.
De nekem azonnal kell a citromos keksz! Nemrégen találtam egy vajas kekszet, amit már próbáltam kávéval, levendulával ízesíteni, és nagyon bevált.
Gondoltam egy merészet, elő a tuti kis receptet, tojás helyett bele az újdonsült csodaszer, plusz egy kis citromlé, és reszelt citromhéj. Már csak órák kérdése és fény derül a bátorságom eredményére. Miért órák? Mert vajas keksz, tehát nem árt hűteni néhány órát nyújtás, szaggatás előtt.

És itt van! Itt illatozik előttem! Kelleti magát a kis huncut! :D


De nem szeretném magamnak megtartani a receptet, bár kacérkodtam a gondolattal, így máris írom:

Citromos keksz:
25 dkg liszt
20 dkg kissé puha vaj/ráma
10 dkg átszitált porcukor
1 csomag vaníliás cukor
csipet só
2 evőkanál Lemon Curd
2 teáskanál citromlé
1 citrom reszelt héja


Jó sütést, kellemes nassolást!

2016. május 13., péntek

Szépség és a szörnyeteg

Az úgy volt, hogy nagyon szép és finom kenyeret szerettem volna sütni, ajándékba szántam. Ráadásul úgy gondoltam, frissen, langyosan küldöm el, így reggel jókor felkeltem, dagasztottam, pihentettem, átgyúrtam, kelesztettem, majd szépséges formára igazítva, rácsos díszítéssel ellátva betettem a hűtőbe, hogy szép csendesen keldegéljen, amíg hazaérek a munkából.

Reggel még elcsíptem egy bejegyzést, hogy olyan edénybe tegyem a hűtőbe, ami megtartja az oldalát. Nosza, ki a hűtőből, át egy másik jénaiba, aminek magas az oldala.

Tanulva korábbi hibámból, most nem tettem rá a jénai tetejét, hogy ne fűtsön be magának a kis huncut. Csak egy fóliával takartam le.

Alig vártam, hogy hazaérjek, rögtön a hűtőhöz mentem. Lelki szemeim előtt - bevallom őszintén - egy edényből kifolyt, hűtőt elfoglaló szörnytészta lebegett. :D

De legnagyobb meglepetésem egy szépen kikerekedett, éppen tökéletes méretű kenyérkezdemény várt.

Gondoltam megvágom egy kicsit, hogy sütés közben ne repedezzen. Na!!! Ezt nem kellett volna!!! Szinte hallottam, ahogy kilyukadt lufiként leenged a kenyér, amit az első vágást megejtettem. :D Éppen csak a hang hiányzott, a látvány, ahogy összeesik a kenyér, magáért beszélt. Még jó, hogy a magasabb oldalú jénaiban volt, mert szerintem el is repült volna, ahogy a kilyukasztott lufik szoktak. :D

Kidobni nem akartam, betettem a sütőbe, hátha csoda történik. Hát jelentem, nem történt. :D Íme a díszes "lufikenyerem":



Amikor leengedett a kenyerem, tudtam, hogy ezt nem küldhetem el szégyenszemre sehová. Pánikszerűen összedobtam egy zsúrkenyeret, nem volt idő simogatni, becézgetni, az idő ki volt számolva. Ha törik, ha szakad, itt háromkor szép kenyérnek kell az asztalon illatoznia! Gondoltam ezt fél egykor...

És természetesen, ahogy lenni szokott, amikor "csak úgy összedobunk" valamit, akkor bezzeg semmi baki nem történik:



Szóval van egy lapos, furcsa bélzetű, nyirkos, ehetetlen kenyerem, a szépemet elvitte a manóm ajándékba, én meg itt maradtam egy tegnapelőtt kenyérvéggel. :D  Szerintetek mi keldegél a konyhában? Lufi vagy nem lufi? :D

2016. május 11., szerda

Magvas kenyérkék

Nekünk nagyon bejött az új módi: kenyér ikreket sütök. Ha éppen úgy látom, hogy nem fog gyorsan elfogyni, akkor az egyik cipót le is fagyaszthatom, így semmi sem vész kárba. Aztán ha nincs éppen időm kenyeret sütni, akkor csak kikapom a fagyasztóból. Legalábbis ez a terv. :D Mert még sosem fagyasztottam le kenyeret, eddig. De már egy cipó várja a próbát, tényleg jó-e a kiolvasztott kenyér.

De addig is nézegetem, illatozom, ropogtatom az újdonsült magvas ikreimet.



Most egy kicsit próbáltam egészségesebb kenyeret sütni, ezért a kenyérliszt egy részét teljes kiőrlésű lisztre cseréltem.

Leírom a receptet, hátha valaki kedvet kap hozzá:

30 dkg kenyérliszt
20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
20 dkg öregtészta
2 tk. só
2 ek olaj
2 ek burgonyapehely
1 dkg élesztő
3 dl langyos víz

A hozzávalókat alaposan összegyúrom, dagasztom. Kelni hagyom, de 15-20 perc után átgyúrom. Duplájára kelesztem. Megint átgyúrom és formázom kedvemre. Beteszem a sütőpapírral bélelt jénaiba és hagyom duplájára kelni. Addigra felforrósítom a sütőt. Mielőtt betenném sülni, megvágom a tetejét, díszítem, ha éppen úgy hozza kedvem. Vízzel megspriccelem, rászórom a magokat, majd alaposan megspriccelem vízzel a kenyeret és a jénai belsejét is. A forró sütőben 45-50 percig sütöm, kinek-kinek kedve szerint, hogy sültebben szereti-e.
Amikor kiveszem, rácsra teszem hűlni és igyekszem megállni, hogy nem fogdossam (istenien ropog a héja), ne szaglásszam (csodás illat terjeng így is már a lakásban) és ne faljam fel legalább felét még langyosan.  :D




2016. május 10., kedd

Zsemlepróba 1.

Keresem a tökéletes zsemle receptjét. Vannak elképzeléseim, megpróbálom megtalálni a hozzá legközelebb álló eredményt.
A képek az első kísérlet végtermékét ábrázolják. :D



Valójában nem rossz, de az alját kicsit vastagnak találtam. Azért biztos vagyok benne, hogy nem fog ránk száradni. :)


2016. május 8., vasárnap

A pogácsa újratervezése

Van egy nagyon bevált, villámgyorsan elkészíthető pogácsa receptem. Nem kell dagasztani, keleszteni, órákig hajtogatni. Az íze mégis felér minden hosszasan simogatott pogácsáéval.


És hogy még több időt spóroljak, szép csendben leszoktam a pogácsa szaggatásról is. Elő a pizzavágót, kockára vágom a tésztát és kész.

Hozzávalók:

40 dkg liszt
25 dkg ráma
2 dl tejföl
3 dkg élesztő kevés cukros tejben megfuttatva
3 tk só
15 dkg reszelt sajt

A tetejére:
1 tojás
reszelt sajt ízlés szerint

A tészta hozzávalóit összegyúrom. Aztán jó nagyra kinyújtom és hajtogatom. Felső egyharmad lefelé, rá az alsó egyharmadot. Jobb oldal középre, bal oldal középre, a végén pedig, mint egy könyvet, összehajtom. Ezután másfél ujjnyi vastagra kinyújtom. A széleit a pizzavágóval levágom egyenesre, ezt a maradékot újra hasznosítom később. A kiigazított részt lekenem tojássárgájával, megszórom sajttal. Felkockázom és mehet a forró sütőbe.

Most jön el a maradék szélek ideje: A kenyeres csoportban láttam az ötletet, gondoltam nagy baj nem lehet, ha kipróbálom. Újragyúrom a levágott széleket, majd kinyújtom őket, kb. félcentisre. Centis csíkokra vágom őket és saslik pálcára, de a hurkapálca is megteszi, szépen feltekerem. Ezt is megkenem tojással, megszóróm sajttal, majd ezt is forró sütőbe teszem. Sütés után, még langyosan kiszedegetem a pálcákat.


És most fogok egy pohár kólát, egy tálka pogit - igen, ez így együtt a tuti :D - és megnézem a kedvenc filmem. :)